A minősítést megkapó bort ezentúl csak a monori borrégióhoz tartozó területeken termelt szőlőből állíthatják elő. A monori szőlők termőterülete a Gödöllő-Monori-dombság nagytájon, a Cserhát hegység délnyugati szegélyén elhelyezkedő dombvonulaton, átlagosan 200 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.

Az ökológiai környezet a termőhely fekvésének, a talaj különleges viszonyának köszönhetően jelentős hatással van az ott termett szőlőből készült borok jellemzőire, amelyek sem a Duna Borrégió szomszédos területein, sem más borvidéken nem reprodukálhatók. Ez a tipikusság elsősorban az íz- és zamatgazdag, alacsony savtartalmú, alkoholban gazdag borokban nyilvánul meg. A borok a talajadottságokból adódóan magasabb ásványi anyag tartalmúak, minerális jegyeket hordoznak.

Az új védett név ahhoz az 1755 már védett borfajtához csatlakozik, amelyek listája az Európai Unió e-Bacchus nevű adatbázisában található. Az adatbázis azoknak az eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek a jegyzéke, amelyek az Európai Unióban oltalomban részesülnek. Tartalmazza azokat a nem uniós országokból származó borokat jelölő földrajzi jelzéseket és eredetmegjelöléseket is, amelyek az Európai Unió és a nem uniós országok között megkötött kétoldalú borkereskedelmi megállapodások értelmében az Európai Unióban oltalom alatt állnak. Az adatbázis tartalmazza továbbá azokat a hagyományos kifejezéseket is, amelyek az Európai Unióban oltalom alatt álló eredetmegjelölésekhez és földrajzi jelzésekhez kapcsolódnak.

Az unió élelmiszer-minőségjelző rendszerében - az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM, angolul: protected designations of origin, PDO) mellett - az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (angolul: protected geographical indications, PGI) az egyik legfontosabb kategória.